Rövid tartalmi összefoglaló
A könyv első fele az alapokat írja le. Többnyire agyunk felépítéséről és működéséről lesz szó, de helyenként kitekintünk idegrendszerünk perifériális területeire is.
Az első fejezet bemutatja a neuronokat mint a neurális rendszer alapelemeit, és azt, hogyan áll össze ezekből az a gigantikus hálózat, amit idegrendszernek nevezünk. Az olvasó megismerheti az agy fontosabb alkotóelemeit, és a fejezet végére remélhetőleg összeáll a fejében egy kép ahhoz, hogy ha a továbbiakban olyan kifejezésekkel találkozik a Neuroverzumban vagy egy tudományos ismeretterjesztő cikkben, mint például dendrit, axon, amigdala, hipotalamusz, frontális lebeny, szürkeállomány, el tudja őket helyezni, és ne érezze úgy, hogy ezek afféle homályos fogalmak, amik csak lógnak a levegőben.
A második fejezetből megtudjuk, hogyan működik a neuron, mi az a bámulatos mechanizmus, amely az egyensúly fenntartásával és elbillentésével lehetővé teszi azt, hogy az idegsejtek tüzelni kezdjenek, azaz ingerületbe jöjjenek. Kiderül, minek köszönhető, hogy az ingerületvezetés egyszerre gyors és ugrásszerű, és az is, hogy az agyunkban van még kb. ugyanannyi „nem neuron” sejt is, amelyek kevésbé ismertek, ám szerepük nagyon fontos.
A harmadik fejezet a neuron építőköveiről szól, és látni fogjuk, hogy ebből a szempontból hasonlít szervezetünk többi sejtjéhez. Bemutatásra kerül, hogy a génekben rögzített program hogyan alapozza meg a sejtek felépülésének mikéntjét, és milyen módon marad játéktér ahhoz, hogy végeredményben ahány ember, annyiféle agy legyen. Szó szerint! Szó lesz a sejtet felépítő, alapvetően a táplálékainkban található anyagokról, továbbá az agy működéséhez elengedhetetlenül szükséges „üzemanyagról”, a vércukorról is.
A negyedik fejezet címe akár az is lehetne: „Mi minden van még a koponyában”. Terítékre kerülnek az agyat bukósisakként körülvevő és védő, folyadékkal töltött agyhártya, az agy mélyén megbúvó agykamrák, a különleges szerkezetű, vér-agy gátat alkotó érfalak és az agy „külön bejáratú” immunrendszere. A fejezetet az agy vizsgálatára szolgáló eljárások és készülékek – például az MRI – ismertetése zárja.
Ezután következnek a „csemegék”, vagyis az agyműködés érdekesebb, rejtélyesebb vonatkozásait tárgyaló fejezetek.
Az ötödiket agyunk már említett, az elmúlt évtizedek során feltárult csodálatos tulajdonságának, a neuroplaszticitásnak szenteltem. Annak ismertetése mellett, hogyan működik ez, sok érdekes gyakorlati példa is helyet kap benne, köztük a memória működése is, ami szintén a plaszticitáson alapul.
A hatodik fejezet első részében azzal ismerkedünk meg, mi vezérli az ébredés/elalvás ciklusait és az álmodási periódusokat. Érdekességként terítékre kerül az is, mi a koffein szerepe ebben. A fejezet második részében az agyhullámok témakörét járjuk körül. Szó lesz arról, hogy tulajdonképpen mik is ezek, milyen fajtáik vannak, hogyan mérhetők, továbbá hogyan használhatók fel a neurofeedback technikák alkalmazásával az agyműködés javítására.
A hetedik fejezetet a „boldog vegyületeknek” nevezett anyagok – a dopamin, a szerotonin, az oxitocin és az endogén opiátok – tárgyalása tölti ki, amelyek gyűjtőnevükhöz méltóan meghatározó jelentőségűek közérzetünk és hangulatunk szempontjából. Itt kezdem el azt is tárgyalni, hogyan hatnak idegrendszerünkre a különféle pszichoaktív – azaz tudatmódosító – anyagok.
A nyolcadik fejezet első részében az egyik legfontosabb élettani működésünk, a stresszreakció, valamint az ennek súlyosabb formájaként fellépő trauma neurológiai hátterét mutatom be, utána pedig az alapvetően nyugtató hatású pszichoaktív anyagok hatásmechanizmusát. A végén kap helyet a szerhasználat hátulütőit taglaló alfejezet.
A kilencedik fejezet utószó gyanánt zárja a könyvet. Néhány, neurológiai szemszögből is jól alátámasztott hatású boldogságérzet-javító gyakorlatot vonultat fel a teljesség igénye nélkül. Az életmódtanácsok mellett szó lesz a testmozgásról, a relaxációról és a meditációról is.
(Részlet a kötet előszavából.)