Rövid tartalmi összefoglaló
A kötet első négy fejezete az alapokat írja le. Többnyire agyunk felépítéséről és működéséről lesz szó, de helyenként kitekintünk idegrendszerünk perifériális területeire is.
Az első fejezet bevezető jellegű, bemutatja a neuronokat mint a neurális rendszer alapelemeit, és azt, hogyan áll össze ezekből az a gigantikus hálózat, amit idegrendszernek nevezünk.
A második fejezetből megtudjuk, hogyan működik a neuron, mi az a bámulatos mechanizmus, amely az egyensúly fenntartásával és elbillentésével lehetővé teszi azt, hogy az idegsejtek tüzelni kezdjenek, azaz ingerületbe jöjjenek. Kiderül, minek köszönhető, hogy az ingerületvezetés egyszerre gyors és ugrásszerű, és az is, hogy az agyunkban van még a neuronokon kívül kb. ugyanannyi „nem neuron” sejt is, amelyek kevésbé ismertek, ám szerepük nagyon fontos.
A harmadik fejezet a neuron építőköveiről szól. Látni fogjuk, hogy ebből a szempontból hasonlít szervezetünk többi sejtjéhez. Bemutatásra kerül, hogy a génekben rögzített program hogyan alapozza meg a sejtek felépülésének mikéntjét, és milyen módon marad játéktér ahhoz, hogy ahány ember, – szó szerint – annyiféle agy legyen. Szó lesz a sejtet felépítő, egyben a táplálékainkban is megtalálható anyagokról, továbbá az agy működéséhez elengedhetetlenül szükséges „üzemanyagról”, a glükózról is.
A negyedik fejezet címe akár az is lehetne: „Mi minden van még a koponyában?” Terítékre kerülnek az agyat bukósisakként körülvevő és védő, folyadékkal töltött agyhártya, az agy mélyén megbúvó agykamrák, a különleges szerkezetű, vér-agy gátat alkotó érfalak és az agy „külön bejáratú” immunrendszere. A fejezetet az agy vizsgálatára szolgáló készülékek és eljárások – például az MRI – ismertetése zárja.
Ezután következnek a „csemegék”, vagyis az agyműködés érdekesebb, rejtélyesebb vonatkozásait tárgyaló fejezetek.
Az ötödik fejezet agyunk már említett, az elmúlt évtizedek során feltárult csodálatos tulajdonságát, a neuroplaszticitást mutatja be. Annak ismertetése mellett, hogyan működik ez, sok érdekes gyakorlati példa is helyet kap benne, többek közt a memória működése is, ami szintén a plaszticitáson alapul.
A hatodik fejezetben először azzal ismerkedünk meg, mi vezérli az elalvás és ébredés ciklusait, illetve az álmodási periódusokat. Érdekességként terítékre kerül az is, hogyan segít a koffein abban, hogy éberebbé váljunk. A fejezet második részében az agyhullámok témakörét járjuk körül: tulajdonképpen mik is ezek, milyen fajtáik vannak, hogyan mérhetők, továbbá hogyan használhatók fel a neurofeedback technikák alkalmazásával az agyműködés javítására.
A hetedik fejezetet a „boldog vegyületeknek” nevezett anyagok – a dopamin, a szerotonin, az oxitocin és az endogén opiátok – tárgyalása tölti ki, amelyek gyűjtőnevükhöz méltóan meghatározó jelentőségűek közérzetünk és hangulatunk szempontjából. Itt kezdődik annak ismertetése is, hogyan hatnak idegrendszerünkre a különféle pszichoaktív – azaz tudatmódosító – anyagok.
A nyolcadik fejezet első fele az egyik legfontosabb élettani működésünk, a stresszreakció, valamint az ennek súlyosabb formájaként fellépő trauma neurológiai hátterét mutatja be, utána pedig az alapvetően nyugtató hatású pszichoaktív anyagok hatásmechanizmusa kerül sorra. A végén kap helyet a szerhasználat hátulütőit taglaló alfejezet.
A kilencedik fejezet – utószó gyanánt és a teljesség igénye nélkül – először néhány, neurológiai szemszögből is jól alátámasztott hatású boldogságérzet-javító gyakorlatot vonultat fel, utána pedig konkrét életmódtanácsok mellett szó lesz a testmozgásról, a relaxációról és a meditációról is.
A tizedik fejezet a „ráadás”. Az agy kifejlődését és öregedési folyamatait tárgyalja – gyakorlati tanácsokkal fűszerezve –, végül zárásként azt járja körül, hogy milyen mértékben és arányban határozzák meg sorsunkat az öröklött tulajdonságok, illetve a fejlődés során minket külső behatások.